A német spicc új színei
Majd 13 év telt el azóta, hogy a német spicc standard átdolgozására és a kis- és középspiccek esetében a színpaletta kiszélesítésére sor került. A "más színű" spiccek bevezetésének célja és értelme ebben a sokféleségben semmiképpen sem a korábbi standard szerinti színek megváltozatása vagy megszüntetése. Épp ellenkezőleg, az évek során kialakult szűk keresztmetszetű tenyészetet az egyes színeken és nagyságokon belül, úgy, mint a fellépő fogyatékosságokat, a különböző variációjú mérethatár mentén lévő kutyák célzott bevetése pozitívan befolyásolhatja. Ahhoz, hogy ezek a mérethatárt elérő kutyák, amelyek főként törpespiccek soraiból kerültek ki, bevezethetők legyenek és a korábban tenyésztett német vonal ne tűnjön el, az egyéb színű kutyák osztályának bevezetése a kis és középspiccek körében szükségszerű volt.
A Német Spicc Egyesület ezzel semmi újat nem talált fel, csupán újra felelevenített egy régi tradíciót. Az egyszínűek tenyésztésének kezdete előtt (úgy 50 évvel ezelőtt) az egyesületben a többszínű spiccek tenyésztése létezett. Tapasztalt ebtenyésztők és bírák ma már meg vannak győződve arról, hogy a határon ingadozók mind színben és nagyságban elengedhetetlenek ahhoz, hogy a különböző nagyságú és színű kutyák hosszútávon tenyésztésképesek legyenek és maradjanak.
Tartsuk szem előtt, hogy a jelenleg legelterjedtebb és legsikeresebb spicc Közép Európában a wolfspicc, és az, hogy az nem egyszínű. Vegyük szemügyre továbbá egyszínű rokona szerény jelenlétét, a nagy spiccet. Érthető lesz, hogy milyen előnyös egy faj számára, ha a szín a tenyésztés céljának nem mérvadó része. A wolfspiccek típusainak helyi sokszínűsége és azok színeinek, a világos szürkétől a szürkefoltoson áta sok feketével átszőtt példányokig, a felelősségteljes tenyésztőknek volt és most is van lehetősége, hogy a színkiegyenlítés céljából a tenyésztésbe avatkozhassanak. Milyen kevés lehetősége van és volt emellett a nagy, közép és kisspiccek tenyésztőinek egészen 13 évvel ezelőttig.
A tarka spiccek
Az utóbbi tizenkét év folyamán megjelentek a tarka kis és közép spiccek. Egyértelműen megfigyelhető volt, hogy sok tenyésztőnek és bírónak is nehézséget okozott és okoz, ezeket az új színeket helyesen besorolni és értékelni. Nemigen érthető, amikor az anatómiai hiányosságokkal rendelkező állatok jobb helyezést kapnak, mert egyszínűek, mint az anatómiailag korrekt, de tarka spiccek. Itt egy átértékelési folyamatnak kell végbemennie. Különösen a szomszédos európai országokban merülnek fel nyilvánvaló nehézségek a tarka spiccek besorolásában és értékelésében.
Vegyük szemügyre a megfelelő rendelkezéseket a standardban: minden, ami nem sorolható az egyszínű fekete, barna, fehér,narancs vagy szürke színek közé, természetesen a pontosstandard leírás figyelembe vételével, más színűként van megjelölve. (Azelőtt újra meg újra színtiszta állatokat publikáltak a német egyesületi újság színes címlapfotóin vagy hirdetéseiben).
Értelmezési nehézségek mindenekelőtt a narancszínűeknél fordulnak elő. Sajnos a standardban színmintaként megadott RAL skála egy, az iparban használatos színpaletta. A RAL skálában 6 féle narancs létezik. Mivel a szőrzet a kutyának egy élő része, környezete és kondíciója által befolyásolt és állandóan változik, nem létezik kutya, amely az orrától a farka végéig egységes színtónusú. A tenyésztőnek és a bírónak igen iskolázott szemmel kell rendelkeznie. A RAL skálát ezért nem szabad túlértékelni és a standard egy későbbi átdolgozásakor teljesen el kellene tűnnie. Az egyéb színűek esetében egy bizonyos tenyészirány megtartásának érdekében a standard azt írja: "A tarka megjelölésbe beletartozik az összes következő színárnyalat: krém, creme-sable, orange-sable, fekete és cser, továbbá tarka. A tarkák alapszíne fehér és a fekete, barna, szürke vagy narancs színfoltok az egész testen szétszóródva kell megjelenjenek."
Az egyéb színű spiccek legnagyobb részét jelenleg a narancsszínű szülőktől származó kutyák adják, még akkor is, ha a nagyon világos narancstól a világos krémig vagy akár a feketével átszőtt bundával rendelkeznek.
A fekete és cser színű spiccek fekete alapszínűek. A cser szín megjelenése a fejen, a mellkason, és a lábakon a világos barnától a pirosason keresztül a sötétbarnáig lehetségesek. A cser szín esetében a tenyésztő számára a fekete és a cser színű King Charles spánielek vagy a különböző terrier fajták szolgálhatnak mintául.
Az egyéb színű spiccek korrekt tenyésztése bizonyára épp oly nehéz, mint a kifogástalan egyszínűeké. A standard egyértelműen kimondja, hogy az alapszínnek fehérnek kell lennie. A színfoltok feketék, barnák, szürkék lehetnek az egész testen elszórva. Az hogy ezek a foltok nem lehetnek egyes színes szőrszálak vagy szál végek, ezzel világossá is vált. Mivel a standard a folt kifejezést használja, a pöttyözöttség, mint például a dalmatáknál, nem megfelelő.
A szín egy élő és folyamatosan változó része minden kutyának. Ami ma helyes, az néhány éven belül már túlhaladott a tenyészet továbbfejlődése révén. A standard nem biblia, állandóan javítani, bővíteni kell. A Német Spiccek Egyesülete az új színek révén nagy tenyésztési szabadságot adott a tenyésztők kezébe. A tenyésztők és szakértő bírák viselik a felelősséget azért, hogy ennek a szabadságnak mi lesz az eredménye. Én személyesen azt kívánom, hogy mi, akik a standard dolgozásában részt vettünk, néhány év múlva elmondhassuk: Jó döntés volt 1990-ben a német spiccek színváltozataiank gazdagítása.
Peter Machetanz
Megjelent a Spitz Hírek III. évf. 1. számában.