Diszplázia
A csípőízületi diszplázia és a térdkalácsficam
A csípőízületi diszplázia már 79 kutyafajtában igazolt, öröklött fejlődési rendellenesség. Főleg a nagy testű kutyák hajlamosak rá, így a spicc-család tekintetében a wolf- és nagyspiccre jellemező.
Az első tünetek és panaszok öt hónapos és kétéves kor között jelentkezhetnek. Sajnos sokszor csak akkor ismerik fel a betegséget, mikor már az ízületi elfajulás kialakult. Mivel manifesztációja a gyors növekedés időszakában van, fontos szerepet játszik az alul- vagy túltáplálás is.
A szűrés röntgen- vagy DNS-vizsgálattal lehetséges.
A térdkalácsficamra főleg a kis testű kutyák hajlamosak. A térdkalács ficama traumás behatásra is kialakulhat, az esetek döntő részében azonban döntően örökletes okok rejlenek a háttérben. Legtöbbször hat hónapos korban jelentkezik, de később is előfordulhat. Ilyenkor a térdízület hajlított helyzetében a térdkalács a vápából kimozdul, és rugalmasan rögzül a térd mediális (belső), ritkábban a laterális (külső) oldalán. A kutya ilyenkor három lábon fut. A térdkalács spontán is viszaugorhat, de ha nem, akkor helyre kell tenni. Mivel az okot kell megszüntetni (hiszen a ficam ismétlődhet), főleg fiatal kutyák esetében a műtét javasolt.
Az ismétlődő ficamok az ízületi porcot is károsítják, ami artrózishoz vezethet. Az elváltozást röntgenvizsgálattal lehet igazolni, illetve az is figyelmeztető jel lehet, ha a térdkalácsra gyakorolt nyomás fájdalmat okoz.
A fenti elváltozásokban közös, hogy egyértelmű örökletes jelleget mutatnak, illetve hogy nincs olyan terápiás út, mellyel ezek a rendellenességek meg nem történtté tehetők. A leghatékonyabb védekezést a megelőzés kínálja.
A megelőzés tekintetében a fő szerep a tenyésztőké: saját állományuk kialakításakor a tenyészet egyedeit szűrni kell, és csak az egészséges kutyákat szabad tenyésztésbe vonni!