A keeshond és a pomerániai
(Egy kis tévhiteloszlató)
Ha valaki az FCI standardlistájában keresi ezt a két kutyafajtát csalódni fog, mert ilyet nem talál.
A németalföldi (holland, belga) területeken, Skandináviában, Angliában és Amerikában találkozhatunk a Keeshond elnevezéssel és nem mást takar, mint a wolfspitzet. A wolfspitz a német spitz legnagyobb marmagasságú és testtömegű változata. Feje erőteljes, és mint a neve is mutatja a farkaséra emlékeztető. Mélyfekete maszkja és a stabilan álló, hegyes fülek erőt és magabiztosságot árasztanak. Ehhez párosul a látványos farkasszínű szőrzet, ami egy dús aljstőrből és egy felálló fedőszőrből áll. Ez a szőrzet jól véd az időjárás viszontagságaitól és segíti, hogy télen-nyáron elláthassa házőrző funkcióját. A wolfspitz stabil idegrendszere biztosítja, hogy soha nem támad indokolatlanul, de a jogtalan behatolót villámgyorsan a földre kényszeríti. Bírói gyakorlatomban még soha nem találkoztam agresszív egyeddel.
A német spitz standardja öt nagyságváltozatot különböztet meg és minden nagyságra azonos fajtaleírást ad.
A valóság azonban kissé más.
Az egyes nagyságváltozatok nem egyszerűen csak egymás lemásolásai egyre kisebb méretben, hanem minden nagyság egyedi típust képvisel.
Így a nagyspitz nem a wolfspitz pár centivel kisebb és egyszínű változata, hanem egy önálló típus. Feje finomabb, inkább "rókásabb" kinézetű, mint a wolfé. Aljszőrzete nem annyira dús és ezáltal a fedőszőr sem áll annyira fel. Sajnos jelenleg kevéssé népszerű ez a nagyságváltozat, így a kis populáció miatt igazi szelekciós tenyésztés nem folyhat. Pedig a múlt században nagy népszerűségnek örvendett - különösen a fekete színváltozat.
A fehér színű nagyspitz tartása több odafigyelést igényel - kerti kutya lévén könnyen piszkolódik. Barna színben viszont rendkívül látványos - kár, hogy igen ritka.
A középspitz megint egy kicsit más típus.
Középtermetű, jó felépítésű, masszív kutya, inkább a wolf, semmint a nagyspitzre emlékeztető kinézettel. Feje markáns, stabilan tartott fülekkel. A dús alj- és fedőszőrzet látványos megjelenést biztosít, amit még az is fokoz, hogy nem csak a hagyományos színekben - fehér, fekete, barna - létezik, hanem ennél a nagyságváltozatnál már az u.n. új színek is megjelennek mint a narancs, krém, wolf, és a sable árnyalatok. Igen jó jelző és őrzőkutya. Napjainkban tenyésztése újra egyre népszerűbb világszerte.
A kisspitz mutatja leginkább a "róka" típust. Finom ék alakú feje, stabilan álló kis, hegyes fülei és látványos szőrzete nagyon népszerűvé tette, így nagy a tenyésztési kedv is erre a nagyságra. Az új színek elfogadásával ez a népszerűség csak fokozódott, így jelenleg ez a legnagyobb létszámú spitz a kiállításokon.
A törpespitz a legkisebb méretű nagyságváltozat. Skandináviában, Angliában és Amerikában pomerániainak hívják. Nevét Németország északkeleti tartományáról Pomerániáról kapta. Ez a spitz nagyság tér el leginkább a többi nagyságváltozattól és semmi esetre sem lehet egy kicsire nőtt kisspitz. Az egész világon ezt a speciális kinézetet szeretik legjobban a tenyésztők és a fajtaspecialista bírók is.
Mitől ilyen különleges a törpespitz?
Minden kutyafajtánál a nagyságok kicsinyítése azonos változásokat okoznak, ezt a "törpüléssel" járó változásoknak hívjuk. Kerekedik a koponya, rövidül az orr, kerekedik a szem, stb. Természetesen ezek a változások soha nem lehetnek nagymértékűek, mert az degenerációt mutat, de enyhén minden törpésített fajtánál jelentkezik. Míg sok fajtánál ezek kiküszöbölését tűzték ki tenyészcélnak, a törpespitznél ezek megőrzése a jelenlegi tendencia. Hangsúlyozom, hogy nem erőteljes változásokat akarnak rögzíteni, hanem csak egy árnyalatnyi "másságot".
A pomerániai koponyája kissé kerekebb mint a kisspitzé, a fangja kissé szélesebb és rövidebb. A fülek nem annyira hegyesek a csúcsukon és erősen szőrözöttek. A szemek kissé kerekebbek. Nem almafejről, nem kerek szemről és nem széles fangról beszélünk, hanem csak enyhén mutathatja a kutya ezeket a jegyeket. Nehéz ebben a határt meghúzni, de szerencsére a tengerentúli és a skandináv tenyészetek igen jól rögzítették ezt a típust.
A törpespitz teste és szőrzete is eltér a többi nagyságétól. A váll kissé meredekebb és ez egy speciális, enyhén akciós járást eredményez. A farok sem ívelten a hát fölé kunkorodó, hanem a fej felé mutatóan a gerincoszlop felett egyenesen tartja. Ezért borul a farkszőrzet laposan a hátra. Az aljszőrzet sokkal vattásabb, tömöttebb mint a többi spitzé, ezáltal a fedőszőrzet a test minden pontján szétálló, olyan mint egy kis golyó.
Ez a sok "kissé" eredményezi, hogy a pomerániai törpe spitz egy roppant érdekes, különleges törpe fajta lett. Színei azonosak a kis- és középspitzével. Sajnos Európa középső részén igen kevés igazán jó típusú pomerániait találhatunk, mert korábban a német fajtagazda megengedte a kis és törpe méretek keverését a tenyésztésben. Ezáltal rengeteg u.n. "köztes" kutya született. Mióta megtiltották a nagyságok átminősítését lassan javul a helyzet, de a vérvonalakban még sok generáció után is megjelenhet az eltérő típus.
Tiszta pomerániai vonalakat főleg angolszász és skandináv területeken találhatunk, így aki igazán jó típust szeretne tenyészteni innen szerezzen be tenyészállatokat az induláshoz.
Tarján Annamária